Jelenlegi társadalmunkban, a világ ezen felén, már sokkal elfogadottabb, ha a nő kezdeményez, ha nem várja ki, hogy szempillarebegtetés, bátortalan mosoly, félrenézés és hasonló női praktikák kellő hatást érjenek el.
Nem tudom, a tyúk vagy a tojás volt-e előbb, tehát mi kezdtünk egyre bátrabban kacérkodni és evvel elkényelmesedtek a férfiak vagy ők lettek egyre elfoglaltabbak, egyre kevésbé figyeltek oda a gyengébbik (?) nemre és ezért kényszerültek a nők határozottabb fellépésre az áltunk hitt boldogság elérése érdekében.
Ugyanakkor továbbra sem cseréltünk helyet és, így jelenleg is a férfiakra hárul(na) a kezdeményezés, amit azonban a nők sok esetben próbálnak elősegíteni, hisz a férfiak tempója sokunknak igen lassú. (Érdekes azonban, hogy milyen határozottan tudják, mit akarnak, ha egy dologról van szó.)
Ilyen esetben nagyon nehéz megtalálni azt a határt, amivel még nem lépjük át a rámenősség határát. Persze valakit ez nem zavar és sokaknak be is válik, hiszen vannak olyan férfiak, akik szeretik, ha megkönnyítik a dolgukat...
Én maradok azoknál, akik erősebbek nála minden szinten. :)
Talán megtiszteltek a véleményetekkel! Nők és férfiak egyaránt...
Szerinted hol vannak a határok? Vannak egyáltalán? Miért tolódik el ez a határ, ami szerintem létezik és szerinted jó irányba-e?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése