Le akartam jegyezni, hogy Róbert Gida vagyok, hiszen egyszem kutyám megtestesíti önmagában szinte az összes (Bagoly és Kanga kivételével) lakóját a 100 Holdas Pagonynak. Általában Micimackó, mert mindig éhes és Tigris, mert folyton ugrál, minden iránt lelkesedik és mindenben szeretne a legjobb lenni.
Amikor sétálni megyünk vagy hazaérek, akkor ez a Tigris átváltozik kezelhetetlen, idióta Zsebibabába, aki még jobban ugrál, míg amikor itthon hagyom, akkor Szamárrá változik.
Most azonban mást szeretnék kiírni magamból, így nem részletezem a fentieket...
El vagyok keseredve. A diplomavédésemkor a bizottságban egyetlen ember ült, aki igazán értékelte a tervem, a védés után meg is mondta és szívből gratulált a sikeres védésemhez a tervem mellett. Tudtam, hogy neves építész és szimpatikus volt már korábban is, az egyik alkotóhéten valamelyik csoport konzulense volt, de sajnos a nevét nem tudtam. Röstellem, de így van. A védésem után megpróbáltam kideríteni, megtudni, ám mostanáig nem sikerült. Szerettem volna megpróbálni bekerülni a keze alá dolgozni és tanulni, de ezalatt a 3.5 év alatt nem sikerült, csak most. Találtam egy fotót és ezután már könnyen ment az azonosítás.
Ez önmagában örömteli és reménykeltő, ám a nevével együtt az is kiderült, hogy egy éve meghalt, 46 évesen...
Egyrészt alapvetően döbbenet, hogy egy fiatalember meghal, aki sportszerető és nagyon jó, értékes ember. A családja biztosan nagyon nehezen dolgozza fel még akkor is, ha hosszú betegeskedés után hagyta itt őket. Szörnyű és végtelenül sajnálom!
Másrészt önző ember lévén az is elkeserít, hogy így már nincs módom tanulni tőle. Nem dolgozhatok nála és erre az esélyem is elvesztettem, mire megtaláltam. :(
Nyugodjon békében és remélem, a családja is megbékél idővel!
Nekem meg el kell fogadnom, hogy a sors is más utat szán nekem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése