Sokan úgy gondolják, hogy egy fotósnak könnyű dolga van. Tény, hogy a lutri, miszerint jó időben jó helyen lenni elméletileg mindenkinek ugyanolyan esélyeket teremt, ám erre a váratlan eseményre nem mindenki van azonosan felkészülve.
Emellett a fotósok nem csak fogják a hiperszuper, teljesen profi fényképezőgépet és megnyomják a gombot (sport esetén lenyomva is tartják, hogy majd a sorozatfelvételből kiválaszthassák a legjobbat). A fényképezés nem itt kezdődik és a fotósok legtöbbje egy egyszerű, kis kamerával is képes közel azonos képeket alkotni, mint "önjáró" nagytestvéreikkel.
A fotózás már jóval a konkrét fényképezés előtt megkezdődik.
A műteremben, stúdióban alkotó fotósok szeretik, hogy mindennek az urai lehetnek. Ők állítják be a fényeket, a tárgyat/alanyt, a ráncokat, a hátteret... mindent. Addig-addig alakítanak mindent, míg tökéletes nem lesz szerintük.
A helyszínen ügyködő riportfotósok viszont a meglévő helyzetet, a Nap leendő helyzetét, színét, a tárgyak elhelyezkedését, az alanyok várható mozgását, helyzetét figyelembe véve (sok esetben a saját, kötött helyzetük ellenére) a lehető legjobbat próbálják kihozni a fotózásból.
Mindkettőnek megvan a maga előnye, hátránya és stressze.... nem vagyunk egyformák és ez így van jól.
Ohhh és ez még csak a jéghegy csúcsán lévő hósipka. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése