Önbizalom vagy szerénység?

Mennyit számít egy fotós (vagy bárki más szakmai) megítélésben az önbizalom?

Ha valaki elhiszi magáról, hogy profi, hogy nála nincs jobb vagy csak a saját szakterületén kimagasló tudással rendelkezik, azt a körülötte lévők nyilván megérzik és normális reakcióként (pláne, ha valójában nem látnak bele ebbe a tudásba) elfogadják és ekként kezelik.
Tehát a sikeresség egyik alapfeltétele a magabiztos fellépés. Igaz? :)
Mi van akkor, ha ez az önbizalom nem arányos a valódi tudással?

"Minél többet tudsz, annál inkább tudod, mi mindent nem tudsz még."

Miért sikeresebb az, aki magabiztosabb, de valójában nem tud eleget, mint az, aki valóban egyre többet tud és így azt is látja, mennyire távol van a TUDÁS, sőt... tán soha el se érheti, hisz mindig van mit tanulni és fejlődni?

Miért beképzelt, egoista, nagyképű, aki akár csak tudásához mérten magabiztos? Mi alapján mondjuk bárkiről, hogy nincs meg az alapja annak, hogy hisz magában, ugyanakkor a szerénységet nem díjazzuk?

Külföldön is azt látom, hogy aki profiként/sztárként/nagy emberként kezeli magát, arról könnyebben elhiszik ezt, mint arról, aki fellépése némi szerénységet mutat. Pedig a legtöbb dologhoz alázat kell, hiszen minden munkának megvan a kevésbé érdekes, türelmet és (igenis) alázatot igénylő része, amit adott ember nem szeret, de a feladat része.

Az elmúlt egy hétben elég sokat találkoztam régi, kedves vízilabdás barátaimmal és az őket váltani szándékozó generáció tagjaival is. Mintha a régiek sikerének farhullámain az újak próbálnának meg nyerni, a maguk alázatát, töménytelen munkáját elkerülve. Ami nélkül valójában nem lehet a létra tetejére jutni.
Persze tisztelet a kivételnek...

Egy háromszoros olimpiai bajnok szerénysége, kedvessége és a szembe jövővel szemben tanusított őszinte (!) érdeklődése meglepő, de annál nagyobb embernek tartom az illetőt, mint azt, aki (jogosan) büszkeségtől telve nem foglalkozik a másikkal. Szerencsére ez utóbbival vízilabdás körben nem találkoztam. Háromszor (vagy akár "csak" kétszer) olimpiát nyerni annyi belefektetett munkát és lemondást kívánt, hogy azt kellő alázat nélkül elképzelhetetlen lett volna elérni és ez nyomot hagyott a fiúkban. :)

Ebből is látszik, nem vagyok jobb senkinél! :)

---
Google+ Profil